Szeretni, szerelmesnek lenni nem felnőtt korunkban tanulunk meg. Biztos sokan emlékeznek arra, hogy már az óvodában volt egy „szerelmük”, vagy arra, hogy az iskolában kivel bújtak el „doktorost” vagy „papás-mamást” játszani a bokrok közé, bekukucskálva egymás fehérneműje alá. Amikor szeretni (szerelmeskedni) tanulunk, még igencsak kicsik vagyunk, többnyire óvodások. A gyerekek ilyenkor mondják: - Apuci, én hozzád megyek feleségül. – Anyuci, te leszel a feleségem. Ebben az életkorban megtanuljuk, hogy szerethetőek vagyunk-e a másik nem számára. Ez az élmény határozza meg későbbi párválasztásunkat is.