T�z alkoholf�gg� ember zs�fol�dott �ssze abban a helyis�gben, melyet a Ny�r� Gyula k�rh�z addiktol�giai oszt�ly�n doh�nyz�nak jel�ltek ki.

�k Antal Imre betegszob�j�nak szomsz�dos lak�i, egyben a m�v�sz ideiglenes bar�tai. Az orsz�g Imrusk�ja el�sz�r �ket k�sz�nti, amint bel�p, majd fel�nk fordul.

– Nem tudom, hogy tulajdonk�ppen mi�rt vagyok itt – kezdte kiss� f�radt hangon a m�v�sz.

– Nincs semmi bajom, mindig csak azt k�rdezik, hogy jobban vagyok - e? K�rem, �n nagyon szeretem a szanat�riumokat, fantasztikus kiszolg�l�sban volt r�szem, de nem akarok semmi m�st, csak hazamenni a lak�somba a Damjanich utc�ba – magyar�zza a telev�zi�s.

Egy �jabb cigarett�t gy�jt, �s folytatja:

– Ott leszaladok a Pirosk�ba, be�l�k abba a sarokba, hol �lni szoktam, �s akkor nagyon boldog ember leszek– mondja mosolyogva Imre.

A besz�lget�s k�zben Imre betegt�rsai anekdot�kat mes�lnek a m�v�sszel t�lt�tt k�t napjukr�l, k�z�s f�nyk�peket k�sz�tenek, �s unok�iknak �ratnak autogramot.

– Kedves emberek, f�znek nekem k�v�t – mondja.

K�rd�s�nkre azonban, miszerint hol van most a menedzsere, �s meddig kell ilyen �ldatlan �llapotok k�z�tt lennie nem tal�lja a v�laszt:

– Erika nem mondta mi�rt vagyok itt, �s hogy meddig kell itt maradnom. N�la van a lak�som kulcsa, tal�n visszaadja nekem – mondta rem�nykedve.